2016. április 2., szombat

7.rész A vacsora,a pasi meg az álom

2 dolog,amire csak akkor jöhetsz rá,ha beteges módon kezded el simogatni a cicafüles hajpántodat:
1. A rajta lévő feliraton végig simítva tőrré változik.
2. Egy beteg állat vagy.
Nos,én mindkettőre rádöbbentem. Az étkező pavilon felé vezető út túl rövidnek tűnt. Azt akartam,hogy sose legyen vége,és sose kelljen megmutatom a többieknek a fegyverem második formáját,ami jelenleg a fejemen pihent.
A kövekkel kirakott úton lassan lépdeltem. Mellettem Piper osztotta az észt arról,hogy mennyire menő is,ha az ember láthatatlanná tud válni. Egészen addig csinálta,amíg telibe nem talált egy focilabda.
Elterültem a földön,és komolyan azt hittem,ennél már nem lehet rosszabb. Tévedtem. Egy dühös lány lépett elém,pont akkor ,amikor Piper aggódó tekintettel felsegített.
-Nem tudsz vigyázni?-kérdezte barátságtalanul. Jól megnéztem magamnak a körülbelül tizennégy éves lányt. Barna,közép hosszú hajában néhol hullámok vegyültek,látszott rajta hogy sportos. Na meg hogy dühös. Rám.
-Bocsi,de nem láttam a labdát-vontam még a vállam. A csaj dühösen megforgatta a szemét.
-Hát persze. Mind ezt mondják-tekintete egy fokkal baratságosabbá változott-Crystal vagy,ha nem tévedek?
-Aha,az elmúlt pár órában nem változtattam meg a nevem.
-Én Kim vagyok. Kim Russel. Most mennem kell,mert várnak a többiek,de még találkozunk. Feltéve,ha meg nem halsz előtte-sétált el nevetgélve. Elfehéredett arccal néztem Piperre. Ő is hasonló állapotban volt mint én,így csak ennyit súgtam oda neki:
-Ez a csaj..ijesztő...-rémülten bólogatott. Igazából barátságosnak tűnt,de ijesztő volt.
Folytattuk izgalmas utunkat,majd éppen amikor a célegyenesben voltunk,kiáltást hallottam magunk mögül.
-Crystaaaal! Áljj meeeg!-ez Hope volt. Hope mellett egy másik lány is sétált. A ruhái olyanok voltak,mintha a '80-as évek egyik divatmagazinjából lépett volna ki. Attól eltekintve,hogy a haja szögegyenesen és szőkén omlott a vállára,a végén kék csíkokkal.
-Sziasztok!-köszöntem nekik udvariasan.
-Crystal,hadd mutassam be a tesómat,Charlottét!-kezdte Hope. A lány kinyújtotta a kezét.
-Szia,Crystal. Én vagyok Hope egyetlen tesója,aki megtűri maga mellett. Elég bonyolult a csaj,adják hozzá útmutatót? Tudod,most,hogy vele mész küldetésre,elég sokat fogtok eggyütt lógni,és valószínűleg barátok lesztek. Eggyütt fogtok pasizni,és van egy csomó dolog,amit tudni kell Hope pasizási szokásairól...
-Charlotte fogd be!-szólt rá Hope. Charlotte vigyorgott egyet-Mint halhattad,ő a hogy is mondjam...legtűrhetőbb testvérem,bár néha úgy viselkedik,mint egy ötéves...
-Öt és fél!-javította ki dühösen Charlotte.
-Ahogy mondja,öt és fél-sóhajtott egyet Hope.
-Éppen vacsorázni indulunk,nem jöttök velünk?-kérdeztem barátságosan.
Hope mosolyogva bólintott.
-De,persze-elindultunk- és amúgy Crystal.. Miért van a fejeden az a cicafül?
Hangosan sóhajtottam egyet. Tudtam,hogy rengeteg ember nem kell még ezt elmagyarázzam,így hát Hope-pal és Charlotte-al kezdtem.
A hátralévő úton egész végig a szerencsétlen délutánom balszerencsés meséjét adtam elő.
Amikor a Kheirón,Percy,Annabeth és Rachel kombóhoz értünk pont a végére értem.
-Crystal! Mi az ott...a fejeden? Azt te tetted oda? Crystal,normális vagy? Küldetésre mész,nem anime cosplay-re!-ordította le fejem Annabeth. Így hát nekik is elmagyaráztam...kezdve a legelejétől..
-...És így lett belőlem Crystal-chan!-fejeztem be.
-Ez szörnyű!-jelentette ki Annabeth.
-Rémes!-értett egyet Rachel.
-Nevezhetlek Cicának?-kérdezte vigyorogva Percy.
-Igen,igen és még ne próbáld!-mondtam fintorogva.
-Nos,az lenne a legjobb,ha most elmennétek,és ennétek valamit,utána pedig aludnátok. Holnap elég húzós napotok lesz-parancsolta Kheirón Hope-ra és rám nézve.
-Rendben-bólintottam,majd elindultam a Hekatésok asztala felé. Lehuppantam Lou mellé,aki éppen egy másik lánynak magyarázott valamit a mitokondriális DNS-ről. Csendben vártam a kajára,és amikor végre azon is túl voltam,hogy a kajám felét feláldoztam Hekaténak,éhesen haraptam bele a sajtburgerembe. A vacsora többi része is nagyjából ennyivel telt.
Már éppen indultam volna vissza a bungalómhoz,amikor meghallottam a saját nevem. Mármint,hogy valaki a nevemet mondja. Megfordultam,és Nate-tel találtam magam szembe. A srác rám vigyorgott,azzal az idegesítő vigyorával,amit csak a fiúk tudnak provokálni.
-Crystal-baby,hogy neked mennyire jól áll ez a cicafül!-kezdte,majd megpróbálta átkarolni a vállamat. Egy Bruce Lee-s mozdulattal félrecsaptam a kezét,mire meglepődve nézett rám.
-Első dolog:Ne érj hozzám! Utálom ha fogdosnak,és ha az elkövetkezendő pár napot túl akarod élni,nem érsz hozzám. Vili?-kérdeztem,mire megdöbbenve bólintott-A második pedig:engem nem fogsz felszedni semmilyen hülye dumával. Szóval erről is tegyél le.
-Milyen vad cica vagy. Így már nem is tetszesz annyira-mondta szomorúan.
-Ez van,szokd meg!-mondtam indulatosan.
-Ez nem ér! Én bárkit felszedhetek! A győzelem istennője az anyám,nekem nem lehet német mondani-nyafogott tovább-nézd csak! Bárkit fel tudok szedni!
És hogy tényleg megmutassa csajfelszedő képességét,megragadta a nekünk háttal álldogáló lány csuklóját,és magához ölelte.
-Veszed le rólam a kezed,te idegesítő flegma köcsög!-ordított rá a lány. Nate vigyorogva nézett rám.
-Látod Crystal,ő nem üt meg. Ő csak ordít. Ő nem győz le.
Nos,én kijelenthetem,hogy nem értem ezt a gyereket.
A lány amúgy hosszú,kissé kócos barna hajjal,és barnászöldes szemekkel rendelkezett,amikel most dühösen méregette a fiút.
-Ha még egyszer ilyet csinálsz, Tartaroszba küldenek te állat!-kiáltott rá.
-Nyuga van Ria! Éppen azt mutattam Crystalnak,hogy milyen jó a csajozóképességem.
-Akkor bemutattad a semmit? Csak mert marhára nem tudsz csajozni! És most,ha megbocsátsz-kezdte,majd egy mozdulattal hasba vágta a srácot-Hajrá Crystal! Ha túléled vele azt a küldetést,az lesz a csoda-mosolygott rám barátságosan.
-Szerintem megleszünk. Csak meg kell fenyíteni-bólogattam. Ria elnevette magát.
-Hát hajrá!-vetett még egy szánakozó pillantást Nate-re,majd elindult a bungalók irányába. Elégedett mosollyal fordultam Nate felé,aki szomorú tekintettel bámult rám.
-Te olyan gonosz vagy!
-De az ám!-bólogattam egyetértően.
-Nem fogok többet nálad bepróbalkozni.
-Ne is! A végén még újabb veszteséget könyvelhetsz el magadnak!
-Azt már nem! Most megyek azokhoz,akik szeretnek! Nem lógok ilyen visszautasító személyekkel!-kezdett el céltudatosan lépkedni. Oké,Charlotte hozzá képest érettnek mondható.
-Menj csak! De ne feledd! Holnap találkozunk!-intettem. Fintorgott egyet,majd gyors léptekkel elpályázott.
Én is visszaindultam a Hekaté-bungalóba,és meglepő módon most senki sem akart megállítani. A szobámba érve levetettem magam az ágyba,és azonnal elaludtam.
Szép kis hős vagyok. Kiosztom a csávót,aztán megyek aludni.
Álmomban egy furcsa heyen voltam.
A falak fehéren ragyogtak,és arannyal bevont asztalok és székek foglalták el a szoba nagy részét.
Csak én voltam,meg egy,az újságába temetkező ember.
Kíváncsian néztem körbe,hátha találok valamilyen kiutat,de nem. A szobában nem volt kijárat.
Már éppen megkérdeztem volna az újságos férfit,hogy most tulajdonképpen mi a franc van,amikor egy hangot hallottam meg a hátam mögül.
-A játszma elkezdődött Crystal Shame. És ha rajtam múlik,te nem fogod túlélni!

2 megjegyzés: