4.rész Döntés a sorsomról

-Ez nem lehet igaz! Alig jött a táborba,még el sem ismerték,és máris küldetésre kell mennie? Ki sincs képezve!-mondta dühösen Annabeth,miközben fel-alá járkált a Nagy Ház pincéjében.
Egy ping-pong asztal mellett ültem még néhány személy társaságában,köztük a vörös hajú csajjal,akiről eközben megtudtam,hogy a neve Rachel,és ő az orákulum. Persze,miután eltűnt a zöld füst a közeléből,vagy ezerszer bocsánatot kért,amiért felkeltett.
-Van benne valami. Tényleg ki kéne képezni valakinek,de a küldetést minél előbb el kell kezdeni-mondta egy barna hajú lány,az Aphrodité-bungalóból.
-De nem volt semmi határidő sem Piper! Ergo addig húzzuk ezt az egészet,amíg csak tudjuk. És most hadd aludjak-feküdt az asztalra egy Clovis nevű srác.
-Azt se tudjuk mik azok a Kristály Krónikák! Ha tudnánk róluk valamit,talán közelebb jutnánk a célhoz!-a Démétér-bungalós Miranda Annabethre tekintett.
A szőke hajú lány megtorpant,majd viharszürke szemeit rám emelte.
-A lánynak tényleg minél hamarabb el kell indulnia. Segítek neki fegyvert találni. De valakinek meg kell mutatnia neki néhány alapfogást! Tudjátok,ha harcra kerül a sor!-itt a barátjára nézett-Percy,menj el Nate-ért a Niké bungalóba.
-Miért?-kérdezte érdeklődve a srác,aki eddig a műanyag poharával játszott.
-A próféciában Niké gyermekéről van szó. A táborban tudtommal csak egy valaki tartózkodik,akinek az édesanyja ő lenne.
-Oké!-vigyorgott Percy,majd lassú léptekkel indult el. Miután az ajtó becsukódott,Annabeth tovább folytatta a beszédet.
-Valaki menjen el Hope-ért is. Szerintem nem kell megmagyarázzam,miért-mondta sötéten,mire a hangulat mintha még rosszabb lett volna.
-Biztos vagy benne,hogy jó ötlet az új csajt és Hope-ot eggyütt küldeni egy küldetésre?-kérdezte felvont szemöldökkel egy szőke srác az Apollónosoktól.
-Igen Will,ez biztos. És nyugi, ott lesz Nate is. Majd ő megvédi. Akkor ha már így felszólaltál,indíts a Hébé-bungalóba!
-De..
-Semmi de! Indulás!-emelte még a hangját Annabeth,mire Will ijedt képpel indult el arra,ahol Percy előbb eltűnt.
-Annabeth,még kell valaki,aki mellette áll,ahogy a prófécia mondja. Szerinted ki lehet az?-kérdezte Kheirón. Úgy látszik,itt Annabeth az ész,ugyanis mindenki őt kérdezi.
-Az majd később eldől. De egyelőre csak hárman indulnak útnak egyenesen a Jupiter táborba! Talán ők tudnak valamit segíteni.
-Csak hárman mennek?-kérdezte csalódottan Piper,miközben egy hajtincsét az ujjai közé vett,és csavargatni kezdte.
-Sajnálom Piper,de csak hárman mennek-mosolygott Annabeth a lányra.
-Kár. Csak reménykedtem hogy.. Á,mindegy-sütötte le a szemét.
Rachel felállt a székéből,és tapsolt egyet,hogy mindenki rá figyeljen.
Elégedetten konstálta,hogy mindenki rá figyel,majd nekikezdett az "ülést" lezáró beszédbe.
-Akkor mindenki érti? Crystal,Hope és Nate elmegy egyenesen a Jupiter táborba,ahol római barátaink majd útba igazítják őket. Reményeink szerint.
-Szerintem mindenki felfogta. Nos,menjetek a dolgotokra. Kivéve te,Crystal!-mutatott rám Annabeth.
Az utasításnak megfelelően ott maradtam. A lány ismét megvárta,amíg az utolsó illetéktelen táborlakó is elhagyja a helységet,majd Kheirón felé fordult,és halkan valamit sutyorogni kezdtek. Már éppen szólni akartam,hogy hahó,én is itt vagyok,amikor felém fordultak.
Kheirón megköszörülte a torkát,majd beszélni kezdett.
-A mai napot még a felkészítésedre szánjuk. De holnap elindul a küldetés.
Egyenesen a Jupiter táborba mentek a tarsaiddal. Annabeth majd ad neked egy fegyvert,és utána én foglak kiképezni. Majd később Piper fog neked segíteni,hogy megtaláld a saját különleges erődet. Van kérdés?
-Aham,lenne egy pár...-bólogattam.
-Na ne már..Oké kérdezz csak!-Annabeth idegesen pislantgatott az ajtóra.
Nagy levegőt vettem,majd nekikezdtem a kérdésáradatomnak.
-Miért kell nekem fegyver,mi az a Jupiter tábor,kik a római barátaink,ki az a Nate,és a legnagyobb kérdés:mégis miért pont nekem kell mennem?-hadartam le egy szuszra.
Annabeth meglepett arccal nézett össze Kheirónnal,én pedig válaszokra várva bámultam rájuk. Szép kis társaság.
Kheirón megköszörülte a torkát.
-Azért kell neked fegyver,hogy meg tudd védeni magad,ha esetleg megtámadnak-mondta-a Jupiter tábor pedig a római félistenek tábora.
-De várjunk csak! A görögök meg a rómaiak nem utálják egymást?-kérdeztem értetlenkedve. Hát,valami azért rám ragadt a nagyjából átaludt töriórákról. Annabeth úgy nézett rám,mintha már ezerszer kellett volna ezt elmagyarázza.
-Tudod,idén télen volt egy kis közös kalandunk. De..erről nem szívesen beszélünk. Az a lényeg,hogy már teljesen béke van.
-Olyan béke,mint amikor Minecraftban beállítom "Peacefull"-ra,vagy mint amikor csak " Easy"-n van?-kérdeztem magyarázatra várva.
Ismét kaptam pár értetlenkedő pillantást.
A szőke hajú lány már éppen válaszolt volna,amikor az ajtó kinyílt,és három nevetgélő srác lépett be rajta,a nyomukban Hope-pal.
-Na végre,hogy megérkeztetek!-kiáltott fel Annabeth.
-Jöttünk amilyen gyorsan csak jönni tudunk hajnali háromkor-válaszolta a számomra eddig ismeretlen srác. Ő lesz Nate. Barna haj,zöld szem,ígéző tekintet.
Nem is rossz,de még így is csak 10/8. Vagy talán 10/9,ha a gödröcskéit is figyelembe vesszük.
Annabeth megforgatta a szemét,majd Percyre pillantott. A dühös szürke és az aranyos kiskutya szemek találkozása normál esetben katasztrofális következményekkel járt volna,de itt csak egy nagyon-nagyon hosszú kínos csend lett az eredmény. De komolyan.
Két percig mindenki csak bámult egymásra,és szerintem nem csak én gondoltam arra,hogy most akkor tulajdonképpen mi a franc is van?
Idegesen pislantgattam egyik némáról a másikra,amikor tekintetem találkozott Nate-tel,a fiú egy kacsintással ajandékozott meg. Gyorsan elkaptam a fejem,és megpróbáltam nem elvörösödni. De egy apró pír mégiscsak rácsúszott az arcomra. Nem azért,mert Nate ennyire bejött volna;nem szoktam meg,hogy random kacsintgatnak rám a népek.
-Akkor most..akkor most mi van?-kérdezte Hope bizonytalanul.
-Te,Crystal és Nate holnap elindultok a rómaiakhoz,akik útbaigazítanak titeket. Hamarosan értesítem Reynát-mondta Kheirón egyenesen Hope-ra nézve.
A lány bólintott egyet.
-És Crystal-t ki fogja kiképezni?-kérdezte Nate miközben engem méricskélt.
-Én-jelentette ki Kheirón.
-Akkor a főnök szavába csak nem köthetek bele. Ha mondjuk Percyt mondtad volna,lehet hogy próbálkozok,de inkább visszafogom magam. Majd úgy is lesz időm megismerkedni vele a küldetés alatt-jelentette ki. Mindenki meglepetten nézett a srácra,majd Percy beletörődően megrázta a fejét.
-Ilyen ha az ember csak az igazat tudja mondani....
-Csak az igazat?-akadtam fenn a tényen. Hú,elég rossz lehet így élni...
-Ja..Tudod,Niké fia vagyok,aki a győzelem istennője. Mások valami szupererőt kapnak születésükre,az én anyám meg úgy gondolta,hogy a győzelmet önerőből kell elérjem,nem béna kis hazugságok árán.
-És milyen igaza van!-nézett rá szánakozón Annabeth.
Nate megrázta a fejét.
-Szerintem inkább szívás.
-Nem akarok közbeszólni,de lassan el kéne kezdeni az edzést. Annabeth adj a lánynak egy fegyvert,Nate és Hope gyakoroljatok!-szólt közbe Kheirón.
Annabeth erősen megragadta a kezem,majd dühös léptekkel indult el és esélyt sem adott arra,hogy bármit is mondjak.
Kicsit úgy éreztem magam,mint Chihiro szellemországban.
Az Athéné-bungaló felé tartva egy dolgon járt az agyam.
Azon,hogy most Annabeth a saját kis titkos fegyverkészletéhez vezet,amiben egészen gyűjtői darabok is megtalálhatóak,vagy csak simán a bungalója van felszerelve harci dolgokkal. Ha ez az utóbbi,akkor biztosan nyugodtan alszik.
De nem töprenghettem túl sokat,ugyanis megérkeztünk,én meg sóhajtva léptem át a bungaló küszöbét,ami részben a fegyverek apróbb univerzumába is átjáróként funkcionált.