A kezemet a szám elé kapva felröhögtem. Courtney rosszallóan pillantott rám,majd kemény hangon megkérdezte:
-Ennyire viccesnek tartod egy társunk halálát?
-Nem,nem,dehogy ,de most komolyan! Hope, mint gyilkos? Mit csinált,belefojtotta a csicsás kis kelyhébe?-néztem rá felvont szemöldökkel.
Courtney idegesen a Hébé-asztal felé pillantott,ahol Hope vacsorázott további három lány társaságában.
-Figyelj,én nem tudom mi az igazság,de az tuti,hogy nem komplett a csaj. Tartsd magad távol tőle!-ismét Hope felé nézett,aki mintha megérezte volna,hogy figyelik;barna szemével idegesen kémlelte az asztalokat,míg végül pillantása megállapodott rajtam. Barátságosan intett egyet,mire biccentettem. Courtney felé fordultam.
-Tuti nem ártana senkinek..
-Lehet hogy csak megjátsza,hogy a barátod. Tudod,mielőtt Tina holttestére rábukkantak volna,Hope-pal látták beszélni. Vagyis veszekedni. Vond le a következtetéseket. Mi is megtettük,és látod mire jutottunk-megvonta a vállát,majd figyelmét a sajtos-kukoricás pizzájának szentelte.
Azért volt benne valami. Mármint a magyarázatban. Elsőre talán én is erre gondolnék,és Hope-ot gyanusítanám,de így jobban átgondolva,mi van,ha a csajnak,vagyis Tinának szuicid hajlamai voltak? Ez is lehetőség.
Megráztam a fejem,és megpróbáltam egy kicsit magamba erőltetni a salátamból. De egyszerűen nem volt étvagyam.
Csendben vártam a vacsora végét,majd követtem Courtney-t a Hermész-bungalóba.
-Nos,itt fogsz megszállni. Tudom,elég tömött,meg hogy amíg itt tartózkodsz,búcsút mondhatsz a magánéletednek,de elég családias a hangulat-nézett körbe szeretetteljes a lány,miután beléptünk az ajtón.
-Végülis,laktam már rosszabb helyen is-ezalatt a romos kaliforniai bérházakat értem,amikben még hétévesen éltem két hosszú hónapig. Beleborzongtam az emlékbe.
-Ez a hozzáállás még hasznodra is válhat,ha kiderül hogy Hermész az apád-pillantott rám Courtney.
-Ez elég valószínűtlen,ugyanis ismertem az igazi apám. De azért kedves hogy reménykedsz. Te az ő lánya vagy,igaz?-kérdeztem. A lány bólintott egyet.
-Igen-mondta,majd maga elé meredt. A tekintete egy pillanatra elsötétült,de miután megrázta a fejét ,szemébe ismét visszatért a megszokott csillogás-Nézd,itt fogsz aludni-mutatott egy ágyra a sarokban.
Bézs színű takaró,és hasonló párna volt a fehér lepedővel bevont,fémkeretes ágyon. Kényelmesnek tűnt,így bizakodva ültem rá.
Úgy érzem,hosszú idő után ma végre jót fogok aludni.
-Na,nem is zaklatlak tovább! Jó éjszakát!-mosolygott rám a lány,majd elindult saját alvóhelye felé.
Magam mellé emeltem a hátizsákom,amit eddig kitartóan magamnál hordtam. A fekete textilt már eléggé megviselte az én extrém életmódom,de még mindig nagyon jól bírta.
Kicipzároztam a táskát,majd egy kis kutatás után előhúztam belőle az apró medált,ami egy fehérarany lánchoz volt rögzítve.
Még apámtól kaptam,mielőtt..hát,mielőtt még elvette az idegesítő mostoha anyámat. A galamb alakú medált még az ő édesanyja adta nekem,mint születési ajándék. A galamb szeme egy csillogó kő volt,aminek a színe attól függött,hogy esik rá a fény. Most éppen zöldes színben játszott. Mosolyogva tekintettem rá,majd ujjaimmal szétpattintottam a két részből álló fémet. A belsejében a nővérem kiskori képe volt. Igazából csak féltestvérem volt,ugyanis apám első házasságából származott. Négy évvel volt idősebb nálam és én imádtam.
De sajnos az én imádásom nem számított semmit. Flora szellemi fogyatékkal élt,és az orvosok nem jósoltak neki túl sok időt. Azt mondták,maximum hét éves koráig élhet,de ez a szám még csökkenhet.
Sajnos csökkent is. Hat éves korában agydaganata lett,majd nem sokkal később meghalt. Könnyes lett a szemem az emlékre visszagondolva. A láncot visszacsúsztattam a táskába,majd bebújtam a takaró alá.
Lehunytam a szemem,és hamarosan már el is nyomott az álom.
Arra ébredtem,hogy valaki a vállamat rázza. Egy göndör,vörös hajú lány állt előttem.
A szeme zöldes árnyalatú volt,és hasonló színű köd lengte körül.
-Eljött a te időd Crystal Shame!-kiáltotta,ezzel felverve néhány itt lakót kellemes álmából. Amilyen gyorsan csak tudtam,feltápászkodtam. Láttam,ahogy Courtney aggódó tekintettel néz rám,majd pár tesójanak int,akik ki szaladnak az ajtón. Gondolom segítségért mennek. Elég rutinosnak tűnik a dolog,gondolom gyakran van a csajnak agymenése.
-Miről beszélsz?-kérdeztem félve.
A lány mélyen a szemembe nézett,majd földöntúli hangon kezdett hozzám beszélni:
- Holtak világának ajtaja nincs zárva;Varázsok leánya, a kétvérű lett árva.
Kit gyilkosnak hittek,ő lesz hű barátja;S arról ki mellette áll lehullik az álca.
Niké győztes fia hazájába érve,
Az éji fény kapuján egyikük belépve.
Alkut köt,s folytatván múltfeltáró útját,megtalálja immár végzetének kulcsát.
Vagy sorsához hűen életét elvágják;vagy a világot elpusztítják a Kristály Krónikák!
Nagyon jóó!
VálaszTörlés