2.rész Ismerkedés,és egyéb szociális tevékenységek

Annabeth az egész táborban körbevezetett. Megmutatta a lehetséges anya-jelölteket és ezek bungalóit.
Az első Démétér volt, de ez az ötlet a földművesek érdekében elég felejtős.
Utána Athéné következett, aki mellesleg Annabeth anyja. Okos nem vagyok,és a stratégiám inkább hasonlít egy ötéves védekezési módjára, mint egy harcos tervére. Szóval ez is dobva.
Most jött Aphrodité, aki Annabeth szerint elég esélyes, és az egyik barátnője, Piper is örülne egy új tesónak. A Barbie házra hasonlító bungaló viszont kicsit sem vonzott.
A szivárvány istennője, Írisz következett. Mivel általában feketét hordok, és a szívárvány színei valahogyan nem dobják fel a mindennapjaimat, inkább meghagytam ezt a lehetőséget a színes egyéniségeknek.
Most jött Nemesis, a megtorlás és bosszú istennője. Ilyen dolgokban még nem igazán próbáltam ki magam, bár szerintem nem lehetett bennem több bosszúvágy, mint egy átlagos emberben.
A győzelem istennője, Niké mondjuk egész jó lett volna. Mindig győznék isteni szülőmnek köszönhetően, és győztesekkel élnék egy helyen. Persze, ezek csak filozofálás, gondolom nem lenne ilyen könnyű az életem.
A Hébé bungaló egész szép volt. A fiatalság istennője elég menő lett volna.
Az itt lakók pedig olyan fiatalosak és nyugodtak voltak,hogy először fel sem tűnt,hogy valaki leöntött vízzel.
- Ó,bocsánat,nem direkt volt! - szabadkozott a szőke hajú, barna szemű lány,aki egy kelyhet tartott a kezében. Annabethre néztem,aki összeráncolt homlokkal méregette a lányt.

Fintorogtam, majd leöntőm felé fordultam.
- Ugyan... Semmi baj... - a kezemmel próbáltam letörölni a pólómról a vizet, de igazából ezzel csak azt értem el,hogy a kezem is vizes lett.
- Tényleg nagyon sajnálom! Ó, istenek milyen béna vagyok! - egy ronggyal próbálta megszárítani a pólómat - És ráadásul ez Hébé-víz volt, a francba is!
- Az meg mi? - kérdeztem.
- Olyasmi, mint a fiatalító főzet, csak sokkal erősebb! Vagyis... te most egy-két hétig nem nagyon fogsz öregedni.
- Gondolom ezalatt az idő alatt nem változtam volna olyan feltünően, szóval nem gáz - vontam meg a vállam.
- Komolyan? - kapta fel a fejét - Jaj, amúgy Hope vagyok, Hébé lánya!
- Én Crystal. Öhm... izé... - fogalmam sem volt, hogy kinek a lánya vagyok. Épp azért járkálunk itt körbe, hogy ezt megtudjuk. Na jó, nem teljesen. De azért ez is benne van a dologban.
Szerencsére Annabeth kisegített.
- Crystal még új a táborban, még nem ismerték el - magyarázta - És sajna nekünk tovább kell mennünk, de még találkoztok. Na szia!
- Sziasztok! - intett nekünk, majd Annabeth maga után húzott. A szemem sarkából még láttam, ahogy Hope szomorúan a sóhajt, majd elindul a bungalója felé. Akaratlanul is megsajnáltam. 

Igazából kicsit csodáltam, hogy Annabeth ilyen gyorsan tovább ment, olyan gyorsan köszönt el a lánytól, mintha az élete múlna azon, hogy továbbhaladjunk. Mondjuk biztos volt jobb dolga is, mint hogy idiótakat vezessen körbe.

A Tüché-bungaló elég szép volt, és gondolom a szerencse istennő lányának lenni sem hátrány. Az itt lakók biztos nagyon jók a szerencsejátékokban.
Legutolsónak a Hekaté-bungalóhoz indultunk. Ez is bekerült az elméleti "hú,de menő" listámba, bár a varázslatokhoz nem nagyon értek.
Már estefelé járhatott, ugyanis Annabeth hirtelen megállt, és felkiáltott:

- Mindjárt vacsora!

- Hát...jó - vontam meg a vállam. Nem tudom, hogy ez miért volt olyan nagy dolog, hogy megszakítsa a túránkat, de hát az ő dolga, ha a vacsora a legfontosabb pontja a napjának,akkor oké. 

- Gyere! - intett, majd el kezdett rohanni az étkezőpavilon felé. Megpróbáltam én is gyorsabban menni, de hozzá képest még mindig elég lassú voltam. Mit eszik ez a csaj reggelire, Duracell nyuszit?

Nem, biztos az a vacsorája ezért siet ennyire.

Néhány táborlakó ismételten megbámult. Ennyire azért nem vagyok érdekes. 

Vegyük szépen sorba, hogy mi van rajtam:

1. Egy fekete kapucnis pulcsi. Ez még okés.

2. Fekete farmer. Ez se érdekes.

3. Egy bakancs. Csak egy bakancs, mi ezzel a probléma?

A pavilonnál megálltunk. A lány körbenézett, majd felém fordult.

-A bungalók lakói minden étkezésnél külön asztalokhoz ülnek, isteni szülőjük szerint. Mivel téged nem tudjuk,hova tegyünk,ezért a Hermész-bungalóban alszol, és az itt lakók asztalánál fogsz étkezni.

- Oké - feleltem "nekemmindegy" stílusban. 

Annabeth gyanakodva végigmért. Lenéztem a földre, és azon gondolkoztam, csináltam-e bármi olyat az elmúlt tíz percbe, ami gyanakvással késztetné. Hát, nem nagyon.

Az étkező hamarosan megtelt emberekkel. Én is helyet foglaltam a számomra kijelölt asztalnál. Kicsit még voltam szeppenve, ezért próbáltam meghúzni magam. 

A vacsora amúgy egész jó volt, bár alig ettem valamit. Miután megkaptuk a kaját, mindenki a legjobb falatokat odaadta az anyjának/apjának. Mivel én ebben a helyzetben tanácstalan voltam, egy "az univerzumnak"-kal letudtam az egészet.

Remélem az univerzum szereti a salátát.

- Te Crystal vagy,igaz? - kérdezte egy lány mellőlem. Ránéztem,és egy kíváncsi barna szempárral találtam szembe magam.

-Igen,a nevem Crystal.

-Én Courtney vagyok. Új vagy még a táborban?-kérdezte mosolyogva. Körülbelül tizenöt éves lehetett,barna haja és kedves arcvonásait voltak.

-Persze,most délután érkeztem. Itt ennyire gyorsan terjed a pletyka?

-Naná!-nevetett fel-eddig kikkel találkoztál?

-Percy,Annabeth,Kheirón és Hope-soroltam a neveket.

-Hope? Te szegény! És nagyon gáz a csaj?-kérdezte fintorogva.

Értetlenül néztem rá.

-Nem,egyáltalán nem gáz. Sőt,szerintem tök normális-már ha pár mondat után szabad ilyet állítsak.

-Komolyan? Pedig a szóbeszéd....-itt dühösen a szavába vágtam. Ugyan nem ismertem még annyira jól Hope-ot,mégis úgy éreztem,ki kell állnom a jogaiért. 

-Milyen szóbeszéd?

Courteny lopva körbenézett,mintha bárki is ki akarná hallgatni a beszélgetésünkre,majd óvatosan felém hajolt,és a lehető leghalkabban kezdett suttogni.

-Egy hónapja megtalálták az egyik táborlakó holttestét. Először azt hitték,hogy szörny végzett vele,de a nyomok arra utaltak,hogy valaki más tehette. Egy táborlakó. És a táborozók többsége szerint,Hope De'Lair volt a gyilkos!